Bármennyire szeretnénk a könnyebben megfogható racionalitásra támaszkodni, nyilvánvaló, hogy nem kell sokáig keresgélnünk saját magunkkal és környezetünkkel kapcsolatos megéléseinkben, hogy lássuk érzelmeink hatással vannak gondolkodásunkra, viselkedésünkre.
Az önismeret útját járva többnyire valamilyen mértékű változást szeretnénk elérni életünkben, kapcsolatainkban, viselkedésünkben, gondolatainkban és nem utolsó sorban érzéseinkben. Elindul egy folyamat, amelyben éppoly fontos szerepet tölt be a pszichológussal/terapeutával/segítővel való kapcsolat, mint a saját belső világunknak felfedezése, megértése és megélése. Valószínű, hogy elég hamar találkozunk a gondolataink, elméleteink mellett az érzéseinket előtérbe hívó kérdésekkel, visszajelzésekkel. Amelyek olykor meglehetősen ismeretlenül és furcsán hatnak, vagy éppen meglepődve tapasztalhatjuk meg, hogy a másik oldalon megértésre és elfogadásra lelnek érzéseink.
Mielőtt tovább mennék a folyamatban, nézzük meg közelebbről, hogy mit is értünk érzelem alatt.
Ami biztos, hogy
„Mindenki tudja, mi az érzelem, amíg nem kell meghatároznia”
(Fehr és Russel (1984) idézi Oatley, 2001). Ahogy az idézet is mutatja, nem könnyű pontos, mindenki által elfogadott meghatározást alkotni az érzelmekhez. Többféle nézőpontból is lehet közelíteni, például biológiai szempontból nem más az érzelem, mint az agy limbikus rendszerében keletkező érzelmi-indulati töltet, belső energia.
Míg egy egyre inkább elfogadott és átfogó definíció szerint, az érzelem egy olyan szubjektív állapot, amelyet egy a személy számára fontos esemény okoz, és meghatározza a további viselkedést is. Továbbá általában része valamilyen tudatos állapot, amely egy tárgyra irányul, valamilyen testi megélés, ill. felismerhető arckifejezések, hanghordozás, gesztusok (Oatley, 2001). Ez alapján látható, hogy érzelmeink nem függetlenek a korábbi tapasztalatoktól, értelmi működéstől, kapcsolódási mintáktól (Mogyorósy-Révész, 2021)
Ejtsünk néhány szót arra vonatkozóan is, hogy miként is alakulnak az érzéseink.
Az érzelmeknek van egyrészt egy öröklött, genetikusan meghatározott oldala, ezt bizonyítja az első felsírás, az első hetek reflexszerű mosolya („gázmosoly”). Másrészt tanult összetevőkből áll. 2-3 hónapos korban jelenik meg a valódi, szociális mosoly, elindulhat egy igazi kommunikáció szülő és gyermeke között, ami nagyon jelentős szereppel bír az érzelmi fejlődés szempontjából. A veleszületett alapérzelmek (düh, félelem, szomorúság, undor, öröm, meglepődés) mellett kialakulnak az énre vonatkoztatott érzelmek, amelyek ezekben a másokhoz való viszonyulásban tudnak kifejlődni, ilyen például az irigység, büszkeség, szégyen, bűntudat.
Egyértelmű talán, hogy az anya szerepe egészen más ebben a kommunikációs helyzetben. A csecsemő, kisgyermek nincs tisztában a saját testi érzeteivel, érzelmeivel. Szinte mintegy nagy gombolyag, amiben benne van minden érzet, érzés, hiány, túltelítődés, jó és rossz. Mindezek azonosításában, megnevezésében, majd szabályozásában az édesanyja visszatükrözései játszanak elsődleges szerepet – elviselhetővé, majd megérhetővé teszi mindazt, ami vele, benne történik. És ehhez szükség van egy ráhangolódó anyára, aki képes odafordulni, odafigyelni és reagálni gyermeke figyelemfelhívó erőfeszítéseire. Egy ilyen anya képes arra, hogy a kibillent egyensúlyi állapotokat visszarendezze, hogy biztonságossá, megérthetővé és ezzel mindegy kiszámíthatóvá is tegye a külső és belső világot.
Benne lenni egy elfogadó kapcsolatban
Nem nehéz észrevenni, hogy milyen sok helyen van lehetőség a fentebb leírtakban arra, hogy elcsússzon ez az odafigyelés, ráhangolódás és ’megértve lenni’ állapot. És ezek az elcsúszások megjelennek a későbbi kapcsolódásokban is. Az idősebb gyerekek, felnőttek mindezek hatására kiépítik arra vonatkozó elképzeléseiket, hogy mit is várhatnak el egy kapcsolattól. És ezen a ponton (is) lesz talán jelentősége egy segítővel való kapcsolatnak. Egy jó esetben feltétel nélküli elfogadó környezetben/segítő kapcsolatban, pszichológussal van lehetőség újfatja visszatükrözéseket megélni. Ugyanakkor nagyon nehéz lehet elindulni befelé önmagunkba a valódi érzések felé. Valószínű számos módja kidolgozott az évek, évtizedek alatt, hogy hogyan tudjuk magunkat biztos távolban tartani a fájó és nehezen kezelhető ismeretlen tereptől (elhárító mechanizmusok). Sokszor van, amit nagyon jól tudunk a fejünkkel, de valahogy mégsem érezzük igazinak. Egy támogató és megtartó, bizalmi kapcsolatban ezek felvállalhatóak lesznek, mi magunk felvállalhatóak leszünk úgy, ahogy vagyunk és ahogy érzünk.
Fontos, hogy időt szánjunk egy ilyen kapcsolat épülésére és lássuk a jelentőségét, hogy érzéseink ne akadályai legyenek a fejlődésünknek, hanem felhasználjuk azokat, mint valódi kimozdító erőket, hogy elérjük azokat a változásokat, amelyeket célul tűzünk ki önmagunk számára.
Felhasznált irodalom:
Mogyorósy-Révész Zs. (2021) Érzelemszabályozás a gyakorlatbaln, Budapest, Kulcslyuk Kiadó.
Oatley, K., Jenkins, J. M. (2001) Érzelmeink, Budapest, Osiris Kiadó. A cikket Bóna Nikolett pszichológus írta. Úgy érzed, segítségre van szükséged? Kérj egyedi ajánlatot, hogy a hozzád leginkább illő pszichológussal tudjatok együtt dolgozni! Ha pedig érdekel, hogy mire készülhetsz az első találkozásnál, olvasd el kapcsolódó cikkünket! Tovább olvasnál? Böngéssz blogbejegyzéseink vagy Instagram-posztjaink között!
Коментарі