Bizonyára mind ismerjük már a hangzatos „MAMAHOTEL” fogalmát, ami oly ijesztően cseng a legtöbbünk fülének. A szituációt, melyben az idős gyermek/fiatal felnőtt „márnemserdülő”, de „mégnemfelnőtt” otthon él, szülei erőforrásaira támaszkodva. Életmódjában és igényeiben ugyan már a felnőtt élet jellemzői érvényesek rá is, független, kiforrott személyiség, intimitásigénnyel és önállósodási vágyakkal, a gyakorlatban azonban az otthonlét kényelme visszatartja a fészek tényleges elhagyásától.
Az otthonlét kényelme vagy a bizonytalan jövőkép? A szakirodalomban a mai 18-30 éves korosztály külön életkori kategóriát képez, angolul „emerging adulthood” néven ismeretes, a két fejlődési szakasz közé beékelődvén. Kicsit a „két szék közt a pad alá” hasonlattal élve lehetne jellemezni. Valóban új jelenségről beszélünk, hiszen társadalmi szinten olyan változásokkal kell szembenéznünk, melyek szükségeltetik a téma mélyrehatóbb szemügyrevételét.
Útkeresés a buborék falain belülről A középiskola padját elhagyva egy 3-5-10 éves útkeresési szakasz mára már normálisnak tekinthető, miközben a család igyekszik biztosítani a védőhálót, amennyire csak tudja, hogy gyermekük önmagát, boldogságát és a stabilitást megtalálja életében. A legtöbben így otthon élnek, vagy szüleik finanszírozzák lakhatásukat albérletekben és lakóközösségekben, amíg végre saját lábukra nem képesek állni. Pont, mint babakorban a mozgásfejlődésnél, csupán ez a „lábra állás” hosszabb időbe telik.
Az együttélés szépsége látszólag a fiatalok kényelmével van indokolva, de lássuk be, ez egy kölcsönös függés mindkét oldal részéről. A szülők kenyere, de mindenki mentális egészsége. A változás ugyanis mindkét félnek nehéz és a leválás problémája egyre sürgetőbb és feszültségtelibb témává nőheti ki magát, konfliktusok sokaságával tűzdelve tele a hétköznapokat.
Hogy húzod meg ugyanis az énhatáraid fiatalként, egy fizikailag szoros, függő élethelyzetben a bűntudat érzése nélkül? Illetve... Támogatod csemetéd és mindent megadsz, na de meddig? Mikor akadályozza ez őt jobban, mint segít a helyzetén?
Sok lehetőség, nehezebb elköteleződés, alakuló identitás Régen az egyetemista évek után a munkába állás és családalapítás tiszta életútként rajzolódott ki a fészket elhagyni készülő fiatalok előtt. Az oktatásban eltöltött évek száma azonban megnőtt, elvárásként jelenik meg egy jó szakma, stabil munkahely, karrierút, mely biztos megélhetést és egzisztenciát jelent a későbbi évekre. 24 éves frissdiplomásként, kezdő fizetéssel, szakmai tapasztalat hiányában aligha kész az ember azonban családot alapítani.
A kapuzárási krízis fogalma beleivódott a köztudatba, azonban azt a bizonyos kaput nem csupán bezárni nehéz! Az identitásalakulás folyamatát figyelve is hátrányként jelentkezik a túl sok lehetőség, hiszen a még alakuló szakmai identitás fontos részét képezi személyiségünk egészének, ennek kiforrása azonban függ a szakmában való elköteleződéstől, sikeresség érzésétől és a bizonyosságtól, hogy fontos a munkánk és hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak. Na de mi vár ránk és vár-e ránk valami? Szükség van-e ránk? Tudunk-e adni valamit ennek a világnak? Ne tévesszen meg minket tehát a fiatalok látszólagos halogatása és kényelme. Sok esetben a növekedő szorongás a diploma megszerzésének közeledtével csak felhangosítja a belső aggodalommal teli gondolatokat. Kilépni a való világba egyszerre vonzó és ijesztő.
3+1 tipp szülőknek
Szülő szerepen kívül is van élet! A gyermek leválása sajnos nekik ugyanolyan önismereti munka és változás, melyre azonban lelkileg és fizikailag is lehet és kell is készülni. Évtizedek után a gyermeknevelés teendői közt könnyen háttérbe szorulnak azok az örömteli társas programok, melyek mind a házastársi kapcsolatokat felvirágoztathatják, mind az egyéni jólléthez hozzájárulnak, az anya-apa szerepen kívül.
Határok otthon is... Ugyan a fiatal gyermek még erősen függ szüleitől, az anyagiakon túl nem kell azonban a többi felelősséget is átvenni tőle. A háztartás körüli feladatok, illetve egyéb önálló jövedelem szerzése nem csupán motiváló faktor az önálló élet tényleges elkezdésére, de az átmenet időszakát is gördülékenyebbé teszi. Talán ez inkább a fiúkat érintő probléma, a mosás, főzés teendői ugyanannyira elsajátítandó ismeretek számukra is!
Tiszta idői keretek Az oké, hogy most így, na de meddig? -teszik fel sokan a kérdést. Ez általában közös diskurzus tárgya a családon belül és kifejezetten segít a stresszes időszakban tisztán látni a körülményeket és a közösen vitt terheket, a másik tényleges kapacitását. Pontosan mikortól lesz ez a helyzet másképp, mennyi idő, míg önállóan elindul Pityuka életében?
Ugyan az útkeresés a fial feladata, segíteni neki szabad, illetve ez nagy empátiával és türelemmel műkködhet csupán. A nyitott kommunikáció és egymás helyzetének megértése ugyan alapvető és kulcsfontosságú tényezői minden kapcsolatnak, a gyakorlatban viszont korántsem egyszerű kivitelezésük.
Kitartást és nyílt, szeretetteljes beszélgetéseket kívánok minden ezt olvasó családtagnak!
A cikket Somogyi Adél pszichológia mesterszakos hallgató írta. Úgy érzed, segítségre van szükséged? Kérj egyedi ajánlatot, hogy a hozzád leginkább illő pszichológussal tudjatok együtt dolgozni! Ha pedig érdekel, hogy mire készülhetsz az első találkozásnál, olvasd el kapcsolódó cikkünket! Tovább olvasnál? Böngéssz blogbejegyzéseink vagy Instagram-posztjaink között!
Comments