Fiatal felnőtt élet kihívásai - A kibontakozó felnőttkor. Hogyan változott mega felnőtté válásunk?

Égisz Pszichológiai Műhely
okt. 15.
4 perc olvasás

Frissítve: nov. 1.

A mostani fiatalok és szüleik számára is kihívást jelenthet a gyermekkorból felnőttkorba való átmenet gyökeres változása az elmúlt évtizedek során.

„Bezzeg az én időmben!” – halljuk sokszor szüleink, nagyszüleink generációjától, amikor valami meglepővel szembesülnek a mai fiatalokkal kapcsolatban. Nem csoda, hiszen míg édesanyánk 25 éves korára stabil munkahellyel, párkapcsolattal, legalább egy gyermekkel és saját ingatlannal rendelkezett, addig mi az egyetemről frissen kikerülve próbáljuk megtalálni a helyünket, borzongunk az eget verdeső albérletárakon, és reménykedve görgetjük a Bumble-t az igazit keresve. De mikor fordult meg ennyire a világ? Hogyan lehet ekkora különbség a szüleink és a mi generációnk felnövésében?

A változások jobb megértéséhez egy viszonylag új kifejezés, a „kibontakozó felnőttkor” vezethet minket közelebb. Arnett 2000-ben használta először a „kibontakozó felnőttkor” fogalmát, amely alatt a 18 és 29 év közötti időszakot értette. Az elképzelés szerint ez az időszak ugyanis egy új, a serdülőkor és a felnőttkor közé beékelődő életszakaszt, fejlődési állomást alkot. A kutatók elsősorban azért kezdtek el erről az időszakról külön gondolkodni, mivel a tinédzserkorból a felnőttkorba való átmenet nagyobb periódust ölel át ma, mint régebben.

Ez az új életszakasz azonban nem mindenhol van jelen; összetett társadalmi és gazdasági változások vezettek ahhoz, hogy a nyugati kultúrákban kibontakozó felnőttkorról beszélhessünk. Az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban bekövetkező változások, gépesítés és technológiai újítások miatt a gazdaság egyre kevésbé a gyártáson, és egyre inkább a szolgáltatásokon alapul. Ezekhez a szakmákhoz pedig nagyobb képzettségre, több tanulásra van szükség, így a felsőoktatásban való részvétel tömegesen megugrott. Ezeket a változásokat egészítették ki a kulturális, gondolkodásbeli újítások is. Ma már másképp állunk a házasság előtti szexuális élethez, a gyermekvállaláshoz, valamint a felnőttkor jelentését is másként definiáljuk.

De mit is jelent ma felnőttnek lenni, és mit jelentett az idősebb generációknak?

A 60-as évektől kezdve a fejlett országokban a felnőtté válás mérföldkövei egyre inkább átalakulóban vannak. Míg korábban az olyan kézzelfogható események jelentették a felnőttkor kezdetét, mint a munkába állás, a házasság vagy a családalapítás, addig ma inkább pszichológiai tényezőket társítunk hozzá. Ilyen tényezők lehetnek például a saját magunkért való felelősségvállalás, vagy az önálló

döntéshozatal.

Előnyök, hátrányok

20-as éveink azért is meghatározóak, mivel mindnyájan egy kicsit más élethelyzettel, problémával szembesülünk. Egy baráti találkozó alkalmával például előfordulhat, hogy míg a társaságból néhányan már teljes állásban dolgoznak, az eljegyzésen törik a fejüket, addig a többiek a kollégiumba bejutás nehézségeiről, a szüleikkel való konfliktusaikról számolnak be.

Az, hogy élethelyzetünk ennyire különböző lehet, sok előnyt és hátrányt hordoz magával. Rengeteg lehetőség közül választhatunk, amelyek nagy része a korábbi generációknak kevéssé, vagy egyáltalán nem volt elérhető; egyetemre járhatunk, utazhatunk, otthonról is dolgozhatunk. A különböző területeken való szerepvállalás és tapasztalatszerzés segít jobban megismerni önmagunkat és kialakítani felnőtt identitásunkat, értékeinket. Továbbá, ebben az életszakaszban tapasztalhatjuk a legkevesebb kötelezettséget és felelősséget, ugyanis a szülői autoritás már nem olyan erős, mint gyermekkorunkban, a hosszú távú kapcsolat és a saját gyerekek felé tanúsított felelősséget pedig többnyire még nem tapasztaljuk.

A sok lehetőség azonban nagy instabilitással járhat; ebben az életszakaszban fordul elő a legtöbb változás a lakhelyet és munkahelyet illetően. Sokan az egyetem kezdetekor másik városba költöznek, megfordulnak kollégiumban, albérletben, majd újra a családi házban. Az instabilitást és identitáskeresést pedig gyakran kísérheti szorongás, így ebben az életkorban nagy arányban fordulnak elő szorongásos zavarok, hangulati zavarok és szerhasználat. Előfordulhat, hogy a generációs eltérések következtében a szülőkkel is konfliktus alakul ki, hiszen más elképzeléseik

és elvárásaik vannak a felnőtté válással kapcsolatban.

De mi segíthet könnyebbé tenni a felnőtté válás gyakran rögös útját?

 Magunkra fókuszálás ≠ önzés

o Ne felejtsük el, hogy ez az életszakasz rengeteg lehetőséggel és növekedési potenciállal kecsegtet. Mivel még nem köti az embert gyerek vagy teljes állású munka, így használhatjuk ezt az időt arra, hogy minél több területen kipróbáljuk magunkat! Mi az, ami kíváncsivá tesz? Mi okoz neked örömet?

 A másokkal való összehasonlítgatás kerülése

o A felnőtté válás útja sokféle lehet; nincsen olyan lista vagy menetrend, amelyet követni kellene. Reflektálj a megéléseidre és gondold végig az átélt élményeket – ez az, amiből később tanulhatsz és előrevisz.

 Rutinok beiktatása

o A hétköznapokban bekövetkező folytonos változások nagyon megterhelőek lehetnek. A rutinok beiktatása segít, hogy a minden napban legyen valami stabil és megbízható, így kevésbé uralkodik el

rajtunk a káosz érzése – legyen az egy délutáni séta vagy a reggeli kávé.

 Támogató kapcsolatok keresése

o Fontos, hogy a kihívásokat olyanok mellett élhessük meg, akik valóban mellettünk vannak és támogatnak. A kortársakkal, barátokkal töltött idő hozzájárul a mentális egészségünkhoz, és emlékeztet minket, hogy nem vagyunk egyedül.

Hogyan segítheti a kibontakozó felnőttet a szülő?

Ez az új életszakasz, akárcsak minden másik, a szülők elé is nagy kihívásokat állíthat. Az átmenetet azonban mindkét fél számára megkönnyíti, ha szülőként is tisztában vagyunk a kibontakozó felnőttkor sajátosságaival és azzal, hogyan támogathatja a szülő gyermekét ezekben az években.

 Elfogadni a szülői szerep megváltozását

o Bár a kibontakozó felnőtt egyre inkább törekszik a függetlenedésre, a szülői támogatás és tanács ugyanúgy nagy szerepet játszik az életében. Ennek következtében a szülői szerep gyakran tolódik át a

terelgető szerepből egy partneri viszonyba.

 Egyensúly megtartása

o Az önállósodás tiszteletben tartása és az elérhető segítség közti egyensúly megtartása nehéz feladat, azonban nagyon jó alapként szolgálhat a későbbi kapcsolatra.

 Felfedezés támogatása

o Az új kihívásokban és választásokban való szülőtől érkező támogatás nagy önbizalommal ruházhatja fel a fiatalt, amely tovább erősíti a bizalmi kapcsolatot.

Bár a kibontakozó felnőttkor szakasza sok kihívást tartogat mind a fiatalnak, mind

szüleiknek, tudatossággal és magunk felé tanúsított együttérzéssel életünk meghatározó és nagyon pozitív szakasza lehet. Fontos kihangsúlyozni, hogy a 20-as évek alatt megélt szerteágazó tapasztalatok, érzések és élethelyzetek mindegyike rendben van, és ugyanolyan értékes részeként adódik hozzá identitásunkhoz. Még ha azt is érezzük, hogy egy adott probléma csak minket érint, vagy már nem itt kéne tartanunk, tudatosítsuk, hogy nem vagyunk egyedül a helyzettel; minden kísérletezés és bizonytalanság hozzájárul ahhoz, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz. Azzal,

hogy elfogadottá tesszük, hogy a kibontakozó felnőttkor időszaka az identitáskeresésről és a bizonytalanságról szól, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ebből a korszakból a lehető legtöbbet tudják kihozni a fiatalok a mentális egészségük megőrzése mellett.

A cikket Fekete Réka, az Elte Kortárs Segítő csoport önkéntese készítette.

Források:

Ambre, D. (2025a, June 30). Emerging Adulthood: Supporting your Child’s

Independence — Ambre Associates. Ambre Associates.

https://www.ambreassociates.com/blog/emerging-adulthood-supporting-your-childs-

independence

Ambre, D. (2025b, August 19). Emerging Adulthood: The struggle is real (but

manageable) — Ambre Associates. Ambre Associates.

https://www.ambreassociates.com/blog/emerging-adulthood-the-struggle-is-real-but-

manageable

Arnett, J. J., Žukauskienė, R., & Sugimura, K. (2014). The new life stage of emerging

adulthood at ages 18–29 years: implications for mental health. The Lancet