A szexuális kisebbségek létezése, vagyis a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientáció jelenléte egyidős az emberiséggel, az viszont történelmi időszakonként, kultúránként, társadalmanként eltért és eltér a mai napig, hogy ennek a megítélése az adott társadalomban elfogadott, semleges vagy kifejezetten elítélt. Hogy mennyi ember érintett ebben a kérdésben, az önbevallásos adatgyűjtések és becslések a világ lakosságának 2-5-10%-át sorolják ide. A világ egyes országaiban még ma is börtön- vagy halálbüntetés járhat a szexuális kisebbségek tagjainak nemi identitásuk nyilvánosságra hozataláért, máshol viszont akár az örökbefogadás és az egyházi házasság is elérhető az ilyen párok számára. Azonban a szexuális kisebbségekbe tartozó személyek és családtagjaik számára is gyakran kihívás a helyzet felvállalása, és krízis esetén a támogató sorstárs közösségek, az erős bizalmi kapcsolatok, az információgyűjtés és egy pszichológus is segítséget jelenthet.
Biológiai nem vagy társadalmi nem?
Valójában itt nem vagy-vagy kérdésről van szó, mindkettő létezik. A biológiai nem már a méhben kialakul, biológiai tényezők (pl. kromoszómák, nemi szervek) alapján már a születéskor megállapítható, hogy valaki biológiailag férfinak vagy nőnek született-e. A társadalmi nem azt jelölei, hogy az adott személy milyen nemmel tud azonosulni, milyen nemi szerepek szerint viselkedik, ami eltérhet a biológiai nemtől. Ciszneműnek lenni azt jelenti, hogy valakinek a társadalmi neme megegyezik a születési biológiai nemével, transzneműnek pedig, hogy a nem, amivel azonosul, nem egyezik meg a születési biológiai nemével.
A szexuális irányultság vagy a kialakulásától stabilnak számít egy személy egész élete során.
A szexuális irányultság vagy szexuális orientáció azt jelenti, hogy valaki milyen nemű emberek felé érez szexuális vonzalmat. Azonban ennek is több összetevője lehet: a szexuális vágy és a romantikus vonzalom mindenképp megkülönbeztetendő. A szexuális kisebbségbe tartozó szexuális orientációkat, amelyek angolul leggyakrabban az LGBTQI, magyarul az LMBTQI betűszó jelöli. L, vagyis leszbikus, azokat a nőket jelöli, akik a saját nemükhöz vonzódnak. M, mint meleg, (angolul G, vagyis gay) az azonos nemhez vonzódó férfiakat jelöli. A B a biszexualitást jelöli, mert egyszerre homoszexuális és heteroszexuális vonzalmat is érezhet egy személy. A T betű a transzszexualitás vagy transzneműséget jelöli, ami inkább jelent nemi identitást, mintsem szexuális orientációt: az érintett személyek nemi szerep diszfóriát tapasztalnak, vagyis azt élik át, hogy a társadalmi nem, amivel azonosulni tudnak, nem egyezik meg azzal, amivel a születési nemük alapján azonosulniuk kéne. A transzneműség felismerése leggyakrabban legkésőbb kamaszkorban történik meg, és felnőttkorban követheti ezt olyan beavatkozás, ami a diszkomfortérzet csökkentését célozza, pl. nemi helyreállító műtét (ez a nemi szervek kívánt neművé műtését jelenti),másodlagos nemi jellegek kialakítása, hormonkezelés. A Q a queer, vagy bizonyos fordításokban questioning szót jelöli, ami a társadalmi nemekre és kategóriákra lebontható irányuló szexuális irányultságot úgy kezeli, hogy abban feleslegesnek tartja szigorúan megkülönböztetni az egyes irányultságokat, és mindent ide sorolhatunk, ami a heteroszexuálistól eltér. Az I betű jelöli az interszexualitást, ami ismét nem szexuális irányultságot jelent feltétlenül, hanem olyan biológiai állapotot, amikor egy adott személy mindkét biológiai nem tulajdonságaival, kromoszómáival vagy nemi szerveivel is rendelkezik. Ez egy nagyon ritka és gyakran csak kamaszkorra vagy fiatal felnőttkorra feltárt állapot. Vannak még olyan kategóriák, amik nem kerültek bele a mozaikszóba, például a pánszexualitás, amikor a szexuális orientáció bármilyen nemű személyre irányulhat, illetve az aszexualitás, amikor egy személy alacsony szexuális vággyal rendelkezik, és ritkán vagy egyáltalán nem érez szexuális vonzalmat mások iránt, függetlenül attól, hogy romantikus értelemben viszont képes lehet és igénye is lehet kötődésre.
Fontos megjegyezni, hogy a pedofília, vagyis felnőtt személyek kiskorúak felé irányuló szexuális vágya nem vehető egy kalap alá a fentebb felsorolt szexuális irányultságokkal, a pedofil tendenciák pszichiátriai kezelést igényelnek és bármilyen pedofil magatartás törvényileg is büntetendő.
Az (ön)elfogadás rögös útja
A szexuális identitás megszilárdulása - egyéb identitáselemekhez hasonlóan - általában a kamaszkor végével befejeződik mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális vagy egyéb szexuális orientációjú emberek esetében.1973-ban a homoszexualitás kikerült a mentális betegségeket listázó DSM-ből, ami megfigyelhető javulást hozott azok életében, akik maguk is a szexuális kisebségekhez tartoznak. Az önelfogadáshoz vezető út kezdetben elkerülhetetlen konfliktusokat okoz az emberben önmagával és a környezetével is, de később a kongruencia elérése egy kiteljesedett élethez vezethet. Ha valaki tudja magáról, hogy a szexuális kisebbséghez tartozik, de úgy érzi, ezt nem fejezheti ki vagy nem meri megtenni, attól a romboló feszültségtől nem csak ő, de a környezete, a családja és egyéb közeli kapcsolataiban élő emberek is szenvednek.Legtöbbször azok a személyek, akik később rájönnek, hogy szexuális irányultságuk alapján a szexuális kisebbségekhez tartoznak, a szakirodalmak és a személyes tapasztalatok szerint is különböző fázisokon mennek át, hogy tudják identitásuk ezen a részét integrálni.A legtöbb LMBTQI+ ember talán már gyerekkorában, de legkésőbb kamaszkorában érzi valahogy, hogy más egy kicsit, mint azonos nemű kortársai. Ezt követheti az a felismerés, hogy lehetséges, hogy ő nem heteroszexuális orientációjú, de azt nem tudja még pontosan meghatározni, hogy akkor milyen. Itt identitáskrízis lép fel, ami mindenképp egy megterhelő, kellemetlen állapot, és a tagadás vagy elfojtás nem oldja meg a problémát. Általában erre a felismerésre változó reakciókat adhat az egyén, lehetséges, hogy lehangoltságot, magányosságot, elszigeteltséget él át, vagy meglazulnak a baráti kapcsolatai, csökken a társas interakciók mennyisége. Ebben az időszakban az emberek kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek érzik magukat, gyakran a világképük is megrendül, gyakran jelentkezik depresszió és a magányosságérzet.Lehetséges, hogy valaki évekig tagadja vagy titkolja akár saját maga előtt is ezt a helyzetet, de közben érzi, hogy valami nem működik megfelelően. Aki túljut ezen a szakaszon, közelebb kerül az önelfogadáshoz, ilyenkor már előfordul, hogy aktívan keres kapcsolatot más LMBTQI+ személyekkel. Ha megtapasztalhatja, hogy más is hasonló tapasztalatokkal rendelkezik, átélt hasonlóan nehéz helyzeteket, akkor a társas támogatás hatására általában valamelyest már csökken a magányosságérzet, már nem érzi úgy az egyén, hogy vele valami nagy baj van és senki sem értheti meg. Legtöbbször ez az a pont, amikor valaki még nem tárta fel nemi identitását a környezete nagy részének vagy senkinek sem, a feltételezett vagy valós elutasító reakciók miatt, viszont a kettős élet és a színlelés fenntartása túlzott megterhelést jelent. A coming out, azaz előbújás vagy az egyén identitásának vállalása gyakran ennek a feszítő terhe miatt történik meg, amit ideális esetben az identitás ezen szeletével való megbékélést, elköteleződést jelent. A nemi identitás megszilárdulásának és önmagunkról alkotott képbe való beilleszkedésének utolsó fázisa az identitásszintézis, vagyis az a helyzet, ahol a személy egész identitásába épülve jelenik meg a szexuális orientációja is. Ilyenkor ideális esetben ez egy fontos, stabil és megélhető rész, ami ekkor már nem jelent fő kihívást. A személy szexuális irányultságának megfelelő életet él, képes párkapcsolatot kialakítani és elköteleződni, emellett kiteljesedhet, más életfeladatokra is koncentrálhat.
Család, környezet és előbújás
A szexuális kisebbségek tagjait számos stresszforrás érheti az önelfogadás nehézsége és a környezetük válaszai miatt. Megterhelő lehet számukra azzal szembesülni, hogy akár negatív vagy pozitív sztereotípiák szerint olyan elvárásokat támasztanak feléjük, amiknek ők valójában nem felelnek meg. Ezen kívül a feléjük érkező megalázó megnyilvánulások, esetleges kirekesztés korábbi csoportjaikból szintén nem könnyíti meg, hogy egy LMBTQI+ identitással élő ember szívesen és könnyen felvállalja identitását. A szexuális kisebbségekhez tartozó emberek nagyobb eséllyel küzdenek depresszióval, szorongással, magányossággal, alacsony önértékeléssel és öngyilkos gondolatokkal, illetve válhatnak iskolai zaklatás célpontjaivá. Mindehez hozzájárul, hogy az előbújás egyre fiatalabb korra tolódik, amikor a serdülők számos egyéb kihíváson mennek át és személyiségük, megküzdési képességük, érezlemszabályozásuk még alakul és fejlődik. Az ezekre rárakódó stressz és pszichológiai terhek, például a kettős élet, tovább súlyosbíthatják ezeket a fizikai és mentális egészségkárosító tényezőket. A kirekesztés, a család elfordulása vagy megfelelő támogatás nélkül, magukra hagyva nagyon nehéz csökkenteni ezeknek a káros hatásoknak a befolyását kamaszként, de felnőttként is. Egyénenként és kultúránként eltérő lehet, hogy az emberek milyen mértékben vállalják a nyilvánosság előtt szexuális irányultságukat és nemi identitásukat, valaki csak közvetlen környezetével osztja meg ezt, családtagjaival és barátaival, más pedig nyíltan kifejezi ezt a mindennapokban.Az előbújás nehéz és felkavaró lehet mind az önfelvállalónak, mind pedig a családtagoknak, és hamis elvárás ilyenkor azt gondolni, hogy ez gördülékenyen és előítélet nélkül fog megtörténni. Valójában a sztereotípiák felülírása környezet részéről is tudatos erőfeszítéseket kíván sok esetben, még akkor is, ha a szülők, családtagok ettől függetlenül elfogadják és tisztelik gyerekük identitását.A család reakciója az előbújásra nagyon sokszor egy gyászreakció, megjelenik a sokk, önhibáztatás, harag, bűntudat, kétségbeesés, a szexuális kisebbséghez tartozó családtag féltése, illetve a gyász a családfa megszakadása miatt. Radikális, de sajnos nem ritka a büntetés, tiltás, kizárás a családból, családi kapcsolat megszakadása, az elzárkózás vagy épp a részletekbe menő faggatózás. Érdemes lehet pszichológushoz fordulni bármikor a folyamat alatt, amikor a család vagy te úgy érzed, hogy az előbújás folyamatában támogatóra van szükség. Akár az önelfogadás nehézsége, jövőtől való félelem, családi konfliktusok vagy az alacsony önbizalom és önértékelés, gyász jelent kihívást. Ezek a konzultációk abban tudnak segíteni, hogy minél teljesebb életet élhess te és a családod is az újrarendeződő viszonyok után, és semmiképp sem lehet célja vagy feladata az, hogy “visszafordítsa” a szexuális irányultságot a heteroszexualitásba. A családi kapcsolatok átstruktúrálódás a legjobb kimenetel, bár az elfogadás és a történtek feldolgozása nagyon sok munkát igényel. Azonban fontos kiemelni, hogyha a család átjut egy ilyen krízisen, és képessé válik arra, hogy a gyereküket teljes valójában, ne pedig elvárásaik alapján szemlélje, az megerősítheti a köztük lévő köteléket, az ellenállóképességet, a személetváltásra való képesség rugalmasabbá tehet az élet más kihívásokkal teli területein is, és mind az előbújó családtag, mind pedig a többi családtag számára egészségesebb, teljesebben megélhető és szorosabb kapcsolat alakulhat ki ebben a rendszerben. Minden életkorban mind a családoknak, mind a gyerekeiknek nagy segítséget jelenthet a feldolgozásban a hasonló tagokból álló önsegítő, társas támogatást nyújtó csoportok.
Reméljük, tetszett a cikkünk és hasznodra volt! Ha tovább olvasnál, böngéssz blogbejegyzéseink vagy Instagram-posztjaink között! Úgy érzed, segítségre van szükséged? Keresd bátran pszichológusainkat! Ha pedig érdekel, hogy hogy zajlik a tanácsadás folyamata, mire készülhetsz az első találkozásnál, olvasd el kapcsolódó cikkünket!
A cikk az alábbi források alapján készült: American Psychological Association. “Guidelines for Psychological Practice with Transgender and Gender Nonconforming People.” American Psychologist, vol. 70, no. 9, 2015, pp. 832–864, https://doi.org/10.1037/a0039906.
Hunt, Christopher John, et al. “Why Do Some Gay Men Identify as “Straight-Acting” and How Is It Related to Well-Being?” Archives of Sexual Behavior, vol. 49, no. 5, 21 Apr. 2020, pp. 1713–1723, https://doi.org/10.1007/s10508-020-01702-1.
Jackson, Sarah E., et al. “Perceived Discrimination, Health and Wellbeing among Middle-Aged and Older Lesbian, Gay and Bisexual People: A Prospective Study.” PLOS ONE, vol. 14, no. 5, 10 May 2019, p. e0216497, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0216497.
Költő, András, et al. “A Szexuális Kisebbségekhez Tartozó Magyar Fiatalok Egészsége És Jólléte.” Magyar Pszichológiai Szemle, vol. 77, no. 1, 20 Apr. 2022, pp. 1–27, https://doi.org/10.1556/0016.2022.00001. Accessed 7 June 2022.
Kranz, Dirk, and Mélanie Pierrard. “Beyond Coming Out: Relations between Lesbian and Gay Identity Formation and Psychosocial Well-Being in Young and Middle Adulthood.” Psychology of Sexual Orientation and Gender Diversity, vol. 5, no. 3, Sept. 2018, pp. 283–293, https://doi.org/10.1037/sgd0000270.
Legate, Nicole, et al. “Is Coming out Always a “Good Thing”? Exploring the Relations of Autonomy Support, Outness, and Wellness for Lesbian, Gay, and Bisexual Individuals.” Social Psychological and Personality Science, vol. 3, no. 2, 20 June 2011, pp. 145–152, https://doi.org/10.1177/1948550611411929.
Lopes, Barbara, and Rusi Jaspal. “Identity Processes and Psychological Wellbeing upon Recall of a Significant “Coming Out” Experience in Lesbian, Gay and Bisexual People.” Journal of Homosexuality, 30 Aug. 2022, pp. 1–25, https://doi.org/10.1080/00918369.2022.2111536.
Meyer, I. H. “Minority Stress and Mental Health in Gay Men.” Journal of Health and Social Behavior, vol. 36, no. 1, 1 Mar. 1995, pp. 38–56, pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7738327/.
“Nemi Diszfória.” Egeszsegvonal.gov.hu, 20 Dec. 2021, egeszsegvonal.gov.hu/n-ny/1555-nemi-diszforia.html. Accessed 5 July 2023.
Comments