top of page
Keresés

A szőke herceg fehér lovon, avagy a párkeresés kihívásai fiatal felnőttkorban

Miért ennyire nehéz manapság párt találni? – teszi fel a kérdést számos fiatal felnőtt, miközben

hasonló problémákkal (nem) küzdő barátaira, a nyomasztó ,,szingli-létre’’ és a társkereső alkalmazások megosztó természetére gondol. És valóban, míg korábbi generációk tagjai 20-as éveik

első felében többnyire komoly kapcsolatban voltak, és 25-30 éves korukra már általában házasságot is

kötöttek, addig a mai 18-29 éves korosztálynak kifejezett kihívást jelent a párkeresés és az

elköteleződés. De mi minden befolyásolhatja ezt, és pontosan milyen nehézségekkel is kell egy fiatal

felnőttnek szembenéznie manapság, ha szeretne komoly kapcsolatba kerülni?


,,Felnőtt vagy gyerek?’’ - a kibontakozó felnőttkor


Jeffrey Arnett kutató pszichológus 2000-ben azt javasolta, hogy a 18 és 29 éves kor közti periódust

egy külön életszakaszként kellene kezelni, ez a kibontakozó felnőttkor. Egyik legfőbb jellemzője az a

kettősség, miszerint a fiatalok már nem érzik magukat serdülőnek, de még felnőttnek sem egészen –

egy olyan átmeneti időszakot jelent, melynek lényegi elemei az identitáskeresés, a bizonytalanság,

illetve az énfókusz. Nagy hangsúlyt kap a tapasztalatszerzés, az önismeret, valamint a célok, elvárások

megismerése.

Ennek egyik oka (és okozata), hogy a korábbi generációkhoz képest a fiatalok manapság több időt

töltenek felsőoktatásban vagy különböző típusú végzettségek megszerzésével, így a ,,felnőtté válást’’

jelentő nagyobb mérföldkövek (pl. munkába állás) elérése is a 20-as évek végére tolódott – ezáltal

pedig később köteleződnek el az egyes életterületeken, így a párválasztást illetően is: bár a mai fiatal

felnőttek többségének ,,végső célja’’ egy hosszú távú kapcsolat, sokan még nem állapodnak meg 20-as éveik első felében, amíg részletesen fel nem mérték a lehetőségeiket, vagy elég tapasztalatot nem

gyűjtöttek, hogy meghatározzák, pontosan milyen partnerre vagy kapcsolatra vágynak hosszú távon.


,,És te mit keresel?’’ - kapcsolati típusok komplex rendszere

Manapság kapcsolattípusok jóval szélesebb választéka áll a fiatal felnőttek rendelkezésére: a

hagyományos (pl. házasság) mellett ide tartozik még pl. a laza vagy nyitott kapcsolat, az ún. ,,hooking

up’’ vagy a ,,friends with benefits’’ - az elköteleződés mértéke eltér köztük. Változó, hogy ki melyik

típust preferálja; és gyakran előfordul, hogy a felek nem beszélik meg, pontosan milyen kapcsolatban

is állnak, ami az egyik vagy akár mindkét félben feszültséget kelthet, főképp ha az elvárások nem fednek át.


,,Sokat akar a szarka…?’’ – egyéb életterületek kihívásai

A fiatal felnőttek figyelmét a párkeresésen kívül számos más életterület is megkívánja, így pl. a

pályaválasztás, egyéb társas kapcsolatok vagy a korábban említett munkavállalás, ahol fontos

döntéseket kell meghozniuk, illetve célokat állítaniuk és elérniük. Ezek közül a karrier/tanulmányok,

illetve a későbbi kereset kérdése jelenti a legmeghatározóbb stresszforrást a 18-29 évesek számára,

akik kutatások alapján erre is fordítják a legtöbb figyelmet ebben az időszakban – sőt, többen a stabil

munkahelyet, a pénzügyi biztonságot egyfajta ,,előfeltételnek’’ tekintik a komoly kapcsolatba

lépéshez. Mindezekből kifolyólag a tény, hogy a munkába lépés számos esetben a 20-as évek végére

tolódott, a párkeresésre is erős hatást gyakorolhat.


ree

,,Jobbra húzod?’’ - a társkereső alkalmazások

Manapság az ismerkedés helyszíne egyre inkább áttevődik az online térbe: valószínűleg

mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki valamelyik társkereső appot használja, és ezen keresztül

választ randiparnert - ezek ma már elfogadott, sőt kifejezetten népszerű módjai az ismerkedésnek,

főképp a fiatal felnőttek körében. Előnyük, hogy lehetőséget nyújtanak arra, hogy az adott személy a

saját ismeretségi körén túl is találjon potenciális partnereket; beszélgessen, és ezáltal kisebb

energiabefektetéssel eldöntse, szeretne-e élőben találkozni, több időt szánni a kapcsolatra.

Másfelől viszont a megnövekedett ,,választék’’ kifejezetten akadályozhatja a döntést, hiszen sosem

tudhatjuk, lesz-e ,,jobb jelölt’’. Ezen kívül nem mindenki ugyanolyan céllal használja ezeket az

alkalmazásokat: egyesek tartós, mások rövid távú kapcsolatot keresnek; valaki az önértékelését

szeretné növelni; míg megint mások pusztán szórakozásból regisztrálnak – ami pedig megnehezítheti a

hosszú távú elköteleződést kereső partnerjelöltek kiszűrését. Az online elutasítás, akárcsak élőben,

stresszt és depresszív érzéseket; a gyakori társkereső-használat pedig kiégést okozhat – főképp, ha az

még eredménytelen is -, ami növelheti a szorongás vagy depresszió esélyét.

Bizonyára többen is tapasztalták már, hogy az emberek írásban vagy online könnyebben és gyorsabban osztanak meg magukról személyesebb információt, mely hamar az intimitás érzetét keltheti

(hiperperszonalitás). Csetelés közben a felek úgy alakíthatják a magukról megjelenített képet, hogy az

a lehető legpozitívabb legyen, mely szelektív bemutatás eredményeképp a másik fél óhatatlanul is

idealizálni kezdi őket – így pedig egy személyes találkozó alkalmával a felek akár csalódhatnak is,

amikor a másik mégsem teljesen felel meg a róla kialakult elképzelésnek.


#Couple-goals - a közösségi média hatása

Ha bármely közösségi média felületet megnyitjuk, gyakran elkerülhetetlenül is szembejönnek velünk

olyan posztok, ahol fülig szerelmes emberek, romantikus utazások, a tökéletes pár jelenik meg, azt az

illúziót keltve, hogy minden kapcsolatra jellemzőek a grandiózus gesztusok, a konfliktusok hiánya és

az állandó pozitív érzelmek – mely ezáltal pedig hamis, illetve túlzott elvárásokat kelthet az éppen párt

keresőkben.


,,Szingli vagy? Kellemetlen…’’

Bár a felfedezés és el nem köteleződés igen gyakori kibontakozó felnőttkorban, egyedülállónak lenni

mégis kellemetlen, és egyfajta szégyenérzetet, stigmatizációt hordoz - feltételezhetően, mert a tartós

párkapcsolat megléte alapvető és kívánatos (vég)cél, ezen életszakasz egy fontos, teljesítendő kihívása a fiatal felnőttek többségének. Részben ebből fakadóan a ,,szinglik’’ jellemzően kevésbé elégedettek az életükkel, alacsonyabb az önértékelésük, valamit gyakrabban érzik magukat magányosnak; sokan attól tartanak, hogy örökké egyedül maradnak, vagy nem marad számukra jó partnerjelölt – főképp, haolyanokhoz hasonlítják magukat, akiknek már van párkapcsolatuk. Nagy nyomást jelenthet, ha valaki olyan baráti társaság része, ahol rajta kívül mindenki kapcsolatban van.


ree

3 + 1 tanács, hogy könnyebbé tegyük ezt az időszakot

1. Normalizáljuk, hogy ez egy bizonytalansággal, instabilitással teli időszak, aminek központi

eleme a(z identitás)keresés, így teljesen természetes, hogy szorongással jár. Másrészt nem csak ez az

egy életterület (párkeresés) az, amit illetően jelentős változások történnek vagy fontos döntéseket kell meghoznunk: a legtöbb fiatal felnőttnek egyszerre kell odafigyelnie a tanulmányaira, munkájára, baráti

kapcsolataira, családjára is – ennek megfelelően sokszor kénytelenek vagyunk fókuszt választani,

melynek természetes következménye, hogy nem minden életterületen fog ugyanabban a tempóban

történni az ,,előrehaladás’’.


2. Kommunikáljuk igényeinket és elvárásainkat a másik fél felé, és tartsunk szünetet, ha kell!

Mivel számos kapcsolati típus és egyéni elvárás létezik, fontos, hogy tisztázzuk a másik féllel, ki mit

keres, ezáltal megelőzve a bizonytalanságot, szorongást és az esetleges félreértéseket, valamint

elősegítve, hogy valóban olyan személyre szánjunk időt, akinek céljai a mieinkhez hasonlóak.

Emellett teljesen rendben van, ha úgy érezzük, szünetet kell tartanunk a társkereső alkalmazások

használatában – ez is remek lehetőséget ad a feltöltődésre, illetve az önreflexióra; ha mentális

egészségünk a helyén van, az ismerkedés is sokkalta jobb élmény lesz.


3. Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz! Fontos felismernünk, ahogy a legtöbb dolognak, úgy a

párkeresésnek, ismerkedésnek sincsen egyetlen, ,,tökéletes’’ módja: a különböző személyiségű és

élethelyzetben lévő emberek különbözőképp találnak maguknak párt. Az egyedülálló lét ugyanúgy

tartogat pozitívumokat, mint egy párkapcsolat, ugyanis előbbi esetén több lehetőségünk nyílik

felfedezni saját érdeklődésünket, identitásunkat, valamint dolgozni a saját céljainkon, ezért érdemes

kihasználni ezt az időszakot. A randizásra szorongással és téttel teli helyzet helyett szintén

gondolhatunk úgy, mint lehetőségre az új emberek megismerésére és az önreflexióra, ami segíthet a

jövőben jobban behatárolni, mit (nem) keresünk egy partnerben - függetlenül attól, hogy a találkozók

vezetnek-e mélyebb kapcsolat kialakulásához vagy sem.

Hasonlóképpen, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a közösségi médiában fellelhető posztok nagyja a

valóság csupán egy kiragadott részét tárja elénk, illetve tudatában vagyunk a hiperperszonalitás

jelenségének, elkerülhetjük, hogy túlzott elvárásokat támasszunk a másik féllel szemben, és így a

csalódást is.


+1. Amennyiben komfortos, beszéljünk barátainkkal vagy szüleinkkel! Függetlenül attól, hogy

milyen céllal tesszük ezt, rendkívül hasznos lehet egy-egy ilyen beszélgetés, ugyanis nem csak új

perspektívát vagy hasznos tanácsokat adhat a beszélgetőpartnerünk, hanem érzelmi támogatást is, ami segíthet könnyebben megbirkózni az esetleges nehezebb időszakokkal is.


Bár a párkeresés ebben az életszakaszban kifejezetten nagy és szorongást keltő kihívásnak tűnhet,

fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ennek nincsen egyetlen módja, ahogy határideje sem. A

bizonytalanság és a keresés teljes mértékben normális ebben az életszakaszban; sőt, szükséges is. Ha másokkal, főleg kortársakkal, is megosztjuk az érzéseinket, nem csak hasznos meglátásokat vagy

érzelmi támogatást kaphatunk ezt illetően, hanem rájöhetünk, hogy mindezzel nem vagyunk egyedül,

legyen szó bármelyik életterületről.

Akár egyedülállók vagyunk jelenleg, akár aktívan ismerkedünk, rendkívül sokat segíthet mind

megélésünk, mind pedig mentális egészségünk szempontjából, ha erre az időszakra lehetőségként

tekintünk, ami teret enged annak, hogy jobban megismerjünk önmagunkat és másokat, egyéb

céljainkra is időt szánjunk, valamint ezek által később jobban el tudjunk köteleződni választásaink

mellett is. Fontos tudatosítanunk, hogy a párkeresés csupán egyetlen része az életünknek és ennek az

időszaknak, így az ebben nyújtott illuzorikus teljesítményünk sem határozhatja meg az identitásunkat

vagy önértékelésünket.


A cikket Kiss Hanga, az ELTE Kortárs Segítő csoport önkéntese készítette.


Források:

Antheunis, M. L., Schouten, A. P., & Walther, J. B. (2020). The hyperpersonal effect in online dating: Effects of text-based CMC vs. videoconferencing before meeting face-to-face. Media

Psychology, 23(6), 820-839.


Beckmeyer, J. J., & Cromwell, S. (2019). Romantic relationship status and emerging adult well-being: Accounting for romantic relationship interest. Emerging Adulthood, 7(4), 304-308.


Hawkins, S. E., & DeLuca Bishop, H. K. (2025). Dating App Motivations in Emerging Adulthood:

Motivations Across Tinder, Bumble, and Hinge Users. Sexuality & Culture, 1-19.


Jamison, T. (2023). What It Means to Be an Emerging Adult. Psychology Today.

emerging-adult


Moore, B. (2022). How the Pandemic Has Changed Dating for Emerging Adults. The Family Institute.

emerging-adults


Rauer, A. J., Pettit, G. S., Lansford, J. E., Bates, J. E., & Dodge, K. A. (2013). Romantic relationship

patterns in young adulthood and their developmental antecedents. Developmental psychology, 49(11),

2159.


Shulman, S., & Connolly, J. (2013). The challenge of romantic relationships in emerging adulthood:

Reconceptualization of the field. Emerging adulthood, 1(1), 27-39.


sz.n. (2025). Minden egyszerre nem megy – A kibontakozó felnőttkor dilemmája. ELTE Pedagógiai és

felnottkor-dilemmaja.t.44139


sz.n. (é.n.). Miért nehezebb ma párt találni, mint régen? – Egy pszichológus szemével. Pszichológus

szemevel/


Tagliabue, S., Olivari, M. G., Giuliani, C., & Confalonieri, E. (2018). To seek or not to seek advice:

Talking about romantic issues during emerging adulthood. Europe's Journal of Psychology, 14(1),



Taylor, C. (2021). How social media is facilitating hyper-personal communication and how this can be

damaging to physical skills and relationships, yet also the mental wellbeing of individuals. Debating

social-media-is-facilitating-hyper-personal-communication-and-how-this-can-be-damaging-to-

physical-skills-and-relationships-yet-also-the-mental-wellbeing-of-individuals/


Yıldırım, F. B., Aydın, G., & Aydın, G. S. (2021). Romantic relationship satisfaction in emerging

adulthood. Turkish Journal of Education, 10(4), 319-332.

Hozzászólások

bottom of page